Nyavalyák

Most állok neki harmadszor, és nem vagyok benne biztos, hogy tetszeni fog a legújabb változat. De ha az eleje nem tetszik, ha nem találom meg a hangot, a sztori igazi hangját, akkor hogy fogok végre istenigazából belecsapni a lecsóba?! 
Töprengek, szenvedek, legyintek, bámulok magam elé, aztán kezdem az egészet elölről.

Remélem, jót fog tenni a holnapi gyalogtúra. A friss levegő. Az erdő-mező. Bár lehet, hogy egyedül kellene mennem...

Mindjárt NaNo - de...

Nem elég, hogy belopózott az ősz hideggel és még több esővel, mindjárt itt a november is, ami köztudomásúlag a regényírás hónapja. A nyáron eltöprengtem rajta, hogy be akarok-e nevezni idén is, immár ötödször, vagy inkább az eddig megírt mindenfélét rázzam gatyába és csináljak legalább az egyikből egy kiadható változatot.
Aztán véletlenül - már ha vannak véletlenek - a szemem elé került a Könyvmolyképző pályázati kiírása, és bár nem az a kedvenc stílusom, amit ők szeretnek kiadni, úgy döntöttem, megpróbálkozom vele. Ezért aztán már most elkezdtem kigondolni a sztorit - ami mellesleg régóta bolyong a "kis szürke sejtjeim" között... 
Lehet, hogy tényleg kell az ösztönzés, egy komolyabb érv, hogy komolyabban vegyem az egészet.

Úgy tűnik, idén "rebel" leszek a NaNón, és egy megkezdett regényt fogok továbbírni harminc napon keresztül - és még azon is túl...