Megcsináltam!!

Hihetetlen, de ötödször is sikerült! Pedig ma délután ott tartottam, hogy elengedem, hadd menjen, nem fog összejönni. De azért csak írtam, dőlt belőlem a szó - aminek legalább a felét kidobhatom majd úgy, ahogy van -, és megcsináltam! Elértem az ötvenezret, bár a sztori még korántsem ért véget, de a NaNo szempontjából ennek nincs jelentősége.

Megyek, beköszönök a srácoknak a cseten, aztán szunya. Holnap is lesz nap, holnap is írhatok. Immár nyomás nélkül. Remélem, úgy is menni fog...

Lelassulva

Bevallom, nem ütöm meg azt a szintet, amit elvárnék magamtól. Idén nem. Pedig a sztori kezdi bontogatni a szárnyát, alakul, aminek alakulnia kell, de valahogy mégis. Vagy mégse. Túl sokat foglalkoztatnak más dolgok, mert idén se tudtam beszerezni egy megfelelő elefántcsont tornyot, ahol kellő elszigeteltségben és magányban dolgozhatnék. 
Helyette körbehömpölyög a valóság minden ocsmányságával és elkeserítő helyzetével. Ami annyira meg tud viselni, hogy legszívesebben világgá mennék. Szó szerint. Bárhová, csak innen el. Tüntetés helyett.

Igyekszem magamhoz térni és a hónap végén átszakítani a célszalagot. Még akkor is, ha a célban csak én magam fogok állni és gratulálni magamnak. Mert mi ezt az egészet magunkért tesszük. Magunknak akarunk bizonyítani. Senki más véleménye nem érdekel. 

És most senki ne mondja, hogy ezt a százhuszonegy... százhuszonkét szót is írtam volna inkább a regénybe...

Lendületben

Kis megtorpanás után ma végre ismét felvettem a fonalat, meg a billentyűzetet, és behoztam valamennyit a lemaradásomból. Hiába, az ember lánya nem engedheti meg magának azt a luxust - sajnos -, hogy egész novemberben szabadságolja magát, kiszakad a taposómalomból és elvonul a maga kis elefántcsont tornyába. Bár, ahogy most érzem magam, nem is kéne torony, egy elefántcsont kunyhónak is örülnék, csak legyen benne áram és fűtés. Na jó, elefántcsont se kell...

Holnap szünet lesz NaNo-fronton, mert nem merem azt hinni, hogy hat óra utazás, 22 km lenyomása után (túra a Pilisben!) még lesz kedvem éjjel írni. No de vigasztal a tudat, hogy hétvége következik. Majd belehúzok. (Főleg, ha a csokim is kitart. Jöhet szél, jöhet eső, a csoki kitart...)

(A számláló állása: 9267 szó.)

Elkezdődött

Haj, de... Olyan nyögvenyelősen indult ez a NaNo nekem, hogy szörnyű! Küzdök a szavakkal, a bekezdésekkel, legszívesebben már most kitörölném a felét, de tudom, hogy nem érdemes. Igyekszem arra koncentrálni,hogy összehozzak egy használható első változatot, amiből majd, esetleg, lehet jobb is. Tudom, hogy a NaNo a mennyiségről szól és nem a minőségről, de akkor is... Fene kritikus tudok lenni magammal.

Remélem, nagyon, de nagyon remélem, hogy kussol az a bizonyos belső szerkesztő, és hagyja írni a grafománt. Legalább még 29 napig...