Ez volt a hatodik évem, és az első, amikor nem teljesítettem az 50k-t. 47 630-nál becsuktam az ywritert és elmentem pihenni. Nem voltam ott, egyre csak másfelé járt az agyam, és képtelen voltam folytatni. Lehet, hogy a feszültségtől, de ráadásul iszonyú fáradtság, álmosság tört rám, nem láttam értelmét erőltetni a dolgot. Majd befejezem, amikor befejezem. Mármint a regényt. Az agyam újabb fordulatokon jár azóta is, de az írást pihentetem egy kicsit.
Ahogy valaki mondta egyszer valahol, nem csak akkor írunk, amikor a papírt szántjuk a tollunkkal vagy a billentyűket verjük, hanem akkor is, ha a történeten gondolkodunk. Most épp itt tartok.
A karácsonyi szabadság alatt talán több időm lesz, és formába is öntöm azokat a fránya gondolatokat...